„Itthon kirakjuk a jövő hetet is a vendégnek, de külföldi szálláson lehet, hogy még fűtés sincs…” olvastam egyik szállásadó csoport tagjától, aki kommentelt egy vitaindító posztra.

Itthon elég megosztó ez a téma, végtelenségig lehetne sorolni a pro és kontra érveket, hogy mit és miért érdemes bekészíteni a vendégeknek, de valójában az izgatott, ahogy elmerültem ennek a posztnak a reakcióiban, hogy mi mozgatja a szállásadókat – ebben az esetben jobb megfogalmazás, hogy vendéglátókat – abban, ahogy kiálltak a saját igazuk mellett. 

Ha önellátó szállásról van szó, mind a szállásadó, mind a vendég elvárásokat támaszt, hogy mit érdemes, kell, vagy illik bekészíteni egy vendégházba.

Való igaz, hogy nincs erre egy egységes szabály, vagy rendelet, hogy mi az a minimum, amit mindenképp be kell tenni, de akkor mégis mi alapján válogassunk? A fent említett vitaindító posztnak két pólusa volt: van, aki egyrészt népegészségügyi okokra és rossz tapasztalatokra hivatkozva úgy gondolja, hogy semmit nem szabad kint hagyni, hiszen ki tudja, hogy milyen kanállal nyúltak bele abba a cukorba, vagy egy vicces kedvű társaság mit szórt a sóba? Ezt a felbontott, kinnhagyott alapanyagokra mind rá lehet húzni, és valljuk be, ha jól belegondolunk, egy idegen kávés kanala után nem biztos, hogy szívesen eszünk az összeragadt cukorból. 

A másik – ezzel ellentétes – vélemény, hogy egy igazi vendéglátó kiteszi a szívét-lelkét, tehát akár még mézet, fűszereket, kávét, teát is jó szívvel ad a vendégeknek. 

Igazság valahol a kettő között kellene, hogy legyen, hiszen, ha épp elfelejtettünk cukrot rakni a bőröndbe és a másnap reggeli kávéhoz egy kis mokkáskanálnyit sem találunk a házban, az ott, abban a helyzetben kényelmetlen és bosszúságot okoz a vendégnek. 

Léteznek kifejezetten vendéglátóhelyekre szánt cukrok, sók, fűszerek, amik higiénikusan, adagonként vannak becsomagolva, így, ha szállásadóként ódzkodunk a közös cukortól, ilyet is be lehet szerezni. Nem nagy tétel, viszont mindenki lelke megnyugszik. 

Nekünk az a tapasztalatunk az elmúlt évekből, hogy az a szállás, ahol egy picit több plusz volt (extra szemeteszsák, mini pipere, 1-1 sebtapaszt, pár darab tampon/betét, 1-2db fogkefe, cukorka az asztalon, kávé, tea…stb), többségében nagyon hálásak voltak a vendégek és valóban annyit használtak, amire szükségük volt. 

Na de ez hogyan kapcsolódik a marketinghez? Mindenképp KOMMUNIKÁLJUK az összes felületünkön, hogy nálunk mire számíthat a vendég! 

Ha nincs nálunk semmi? Nem baj, mert akkor erre tud felkészülni a vendég. 

Ha adakozóbbak vagyunk és hiszünk abban, hogy ez hozzá tartozik a vendéglátáshoz? Akkor pedig ezt osszuk meg és kommunikáljuk a felületeinken, mert akkor erre tud felkészülni a vendég!

Segítségre van szükséged? Saját weboldalra, saját foglalórendszerre, vagy esetleg ütős közösségi média oldalakra vágysz, ami megmutatja a szállásod legjobb oldalát? Keress fel bennünket és nézzük meg a lehetőségeket!